Könyvkritika: Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó
Rengeteg ifjúsági regényt írt már és remélem még sokkal többel fog megörvendeztetni bennünket.
Amit legutóbb olvastam könyv az nem más mint Ambrózy báró esetein belül az Ármány és kézfogó.
Ami megfogalmazódott bennem a könyvel kapcsolatban az mindenképpen videóra és blogbejegyzésre termett spoiler mentes gondolatok összessége.
Elején kissé nehézkesen estem neki a könyvnek félve attól hogy nem fogja tudni hozni a többi mű színvonalát. Én ilyen esetekben egyszerűen elhárítok azzal, hogy halogatok. Persze nem szándékosan. Csak úgy alamuszi módon tudatalatt. De végül csak belevágtam hisz ismét tömeg közlekedek és ebédszünetem és hétvégém is normálisan van ezért úgy éreztem eljött az én időm.
Fontos megjegyezni való hogy az író ismét nagyon jó karaktereket és személyiségeket vonultatott fel nekünk. Szépen szerettette meg velünk őket és bontotta ki előttünk sérelmeiket és valós szándékaikat. Nem csak kötelező formai elemként jelentek meg ebben a könyvben de maximálisan élő valós személyként tudott az ember róluk gondolkodni. Ebből fakadóan mintha körülöttem zajlottak volna az események. Része voltam. Velük örültem és bánkódtam.
Második apróság ami ugyan kötődik az elsőhöz hogy megjelennek benne valós személyek, egykor élt nagy nevek és ettől még jóval több valóságos helyszín. Érezhető a könyv minden sorában hogy rengeteg utánajárás ás szeretet van benne. Nem csak amolyan összedobott kis romantikus lányregény és krimi keverék ez!
Nem tudok természetesen elsikkadni most sem az iszonyat korhű beszédeken, szóhasználatokon. Nyakatekert és gyakran nyelvtörő mondatok és szófordulatok de a lehető legjobb értelemben mert így garantáltan behúzza az olvasót és nem ereszti el.
De ott van a megfogalmazott mondatokban rejlő személyiségjegy amit lehet akármilyen szlenggel körbefonni az száz százalékig a cirkalmas böszörményi jelleg.
A mackós ám szelíd férfi karakterek olyan érzést keltenek bennem mintha az ő kedves mosolya vetülne a szereplőkre és az olvasóra.
Ez kérem atmoszféra a javából!!
Ismét a kor normáit és ideáit feszegeti a könyv. Néhol picit naivan de javarészt kimondottan helytállóan.
A könyvben néha akadnak kicsit lassan kibontott helyzetek amik nálam azt eredményezték hogy untam a lappangó pillanatokat és szinte már túlhúzottnak éreztem. Szóval nem, hogy feszültséget keltett volna annyira hogy olvasni akarjam... inkább elvitt a dologtól. Aztán persze eljött a nagy pillanat és a történet meglódult. Ekkor már nem tudtam letenni a könyvet.
Még így zárás képpen szeretném hozzátenni hogy:
Az író az utolsó oldalon olyan fordulatot iktatott be hogy mikor olvastam cigánykerekeket akartam hányni az iroda közepén örömömben. Aztán mikor mélyebben bele gondoltam rájöttem hogy milyen "kegyetlen" az író mert így a következő könyvig várnom kell. SŐT jobb esetben a következő rosszabban majd csak az az utánival jutunk előrébb. HAJJAJJAJJ!! :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése