Natsume Soseki - Macska vagyok vélemény

Mivel is foglalkoztam az elmúlt pár napban ? Miért nem volt a blogon bejegyzés?

• A válaszom csupán ennyi: Olvastam.

De mi az a mű ami ennyire elvonta a figyelmemet a blogolásról?

• Ez a könyv Natsume Sôseki irománya. Pontosítva a Macska vagyok című műve. Fontos megjegyezni hogy az irományt Erdős György fordította.

De miről szól a történet?

• Nem túl váratlan fordulat hogy egy macskáról és az őt körülvevő emberekről. Sőt a macska mély filozofálgatásaiba is bepillantást nyerünk. Hogyan vélekedik önmagáról és az őt körülvevő világról.

Kezdetben nagyon érdekes ez a "kis" japán könyv. Szórakoztató és közben betekintést enged a kultúrába. Viszont idővel rájövünk az emberek nem mulattató séma szerint működő jellemére. Amiből az következik hogy az ötvenedik oldal tájékán már untatnak és már csak azért olvasod hogy végre jöjjön valami fordulat. Várod hogy haladjon a cselekmény de a századik oldalnál is egy helyben toporog.

A macska karaktere nem is lenne olyan rossz viszont rá van szinte őröltetve túl sok emberi vonás. Leginkább azok amik a szereplőkre is. Így ő is néha belecsusszan az unalmasság vermébe. A túltaglalt és túlfejtegetett mondanivalójával és a fárasztó monotonitással.

Félreértés ne essék nagyon szeretem az állat szemszögéből írott könyveket de ez túl hosszú. Nem lenne rossz kis történet de akkor le kellett volna bonyolítani 130 oldalban és akkor a figyelmet és az érdeklődést végig tudta tartani a mű. Egyébként a hossza 225 oldal úgy hogy a 128 oldalon keresztül két érdemi esemény történt . Ebből az egyik nagyobb tehát a ház lakóira is kihat a másik csak a macskára. Ezzel csak az a gond hogy megtörténik az esemény és pár sorral arrébb már mintha törlődött volna a szereplőkből. Szóval mindegy hogy kicsi vagy nagy az esemény igazából semmi súlya a dolognak. Így nem élheti igazán bele magát az olvasó a cselekménybe.

A humora a könyvnek elég lapos. Tudod hogy hol kéne nevetni de benned mégis kínos csönd van. Aztán rákérdezek önmagamtól " most csak én vagyok ennyire félcédulás és humortalan vagy a mű?"

A másik dolog hogy hiányolnék érzelmi megnyilvánulásokat ne adja ég hullám völgyeket. Lássunk valamit a karakterek lényéből hogy valakivel azonosulni tudjunk ebben a nagy eseménytelenségben. Úgy legalább az sarkallna a tovább olvasásra...

Na de zárásként annyit mondok ha te szereted az egyszerű menetű kis gondolatokat is oldal hosszat fejtegető könyveket akkor neked való. Sőt ha a Japán kultúra felé mutatsz érdeklődést akkor is olvass bele.

Én nem hiszem hogy teljesen végig olvasom. Megtudakolom mi a vég kifejlett és aztán keresek valami érdekesebb könyvet.

............

Nagy remények a könyvhöz búcsúzom tőletek! Még a lezárás is méltatlan...