M. C. Beaton: Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó (Agatha Raisin 4.) VÉLEMÉNYEM
Mit is osztok meg veletek ma? Mi lehet az ami egyrészt könyv másrészt tanulás és harmadrészt személyes?
Az iskola ahova jelentkeztem létszám gondok miatt 2 hét haladékot kért az induláshoz. Pedig nagyon szerettem volna belevágni és női szabóként tanulni.
De mivel így hozta a sors hát nem leszek rest helyette jó sokat olvasni. Így csak azt mondhatom: Rettegj Agatha mert jövök!!! :)
Rövid távollét után Agatha Raisin visszatér Carselyba, hőn szeretett cotswoldi falvába, és persze jóképű szomszédjához, James Lacey-hez. Igaz, James nem repes az örömtől, hogy viszontláthatja, de Agatha figyelmét hamarosan leköti egy szenzációs gyilkosság. Az áldozat, akire egy mezőn találnak rá, egy Jessica Tartinck nevű fiatal túrázó, aki azzal tört borsot a helyi földbirtokosok orra alá, hogy ragaszkodott a rég feledésbe merült szolgalmi utak használati jogához.
Agatha lelkében ismét feltámad a szerelem lehetőségébe vetett remény, amikor bevonja a nyomozásba a vonakodó Jamest. Bőven akad követnivaló szál, mivel a földbirtokosokon kívül Jessica túrázó társai is mind elkövethették a gyilkosságot.
Ismét elszaladt az idő és lepergett az a 92 oldal. A könyv számomra ismét tízből csak nyolcas. Erre az az indok hogy önmagában a nyomozás csak klisé kabaré volt egy rég várt esemény köré és szembe állította a reálisabb gondolat világot és egy őrültét.
Itt szeretném megjegyezni hogy az őrült karaktere nagyon jól össze van hozva a könyv kaliberének megfelelően. Ez a személy tartja a sztorit ott ahol van. Ha ő gyengébbnek lenne megalkotva a könyv ezen része a nagyon megalázó ötös szintre esne vissza. Ami már nálam a nem olvasom végig szintet súrolja. Na de megvan és ez a lényeg.
Zavart még az a tudat a végén hogy az írónő elsietett bizonyos lényeges eseményeket. Sőt e miatt a sietős hozzáállás miatt a végén lezajló irreális hiszti engem taszított. Olyan ellenérzést váltott ki ami azt ismételgeti bennem hogy 'EZT MIÉRT KELLETT ÍGY ELBASZNI?'
Jó tudom kaphat még értelmet a dolog de nem repesek ha most így vissza gondolok a részre. Túl sok volt az unszimpatikus karakter. Sőt a humor sem játszott túl nagy szerepet. Nekem ez a szó jut eszembe róla: KESERŰSÉG!!!
Bocsánat hogy ismét vitrioltól habzik a szám de ha nem mondom ki akkor lehet belefulladok.
Fontos azért hogy szeretem a könyvsorozatot és mindenkit buzdítok hogy olvassa el. De ebben is mint mindenben akadnak hullámvölgyek.
Remélem érdekesnek találjátok ezt a bejegyzést. Mindenkinek kellemes olvasgatást kívánok. :)
Az iskola ahova jelentkeztem létszám gondok miatt 2 hét haladékot kért az induláshoz. Pedig nagyon szerettem volna belevágni és női szabóként tanulni.
De mivel így hozta a sors hát nem leszek rest helyette jó sokat olvasni. Így csak azt mondhatom: Rettegj Agatha mert jövök!!! :)
Leírás:
Rövid távollét után Agatha Raisin visszatér Carselyba, hőn szeretett cotswoldi falvába, és persze jóképű szomszédjához, James Lacey-hez. Igaz, James nem repes az örömtől, hogy viszontláthatja, de Agatha figyelmét hamarosan leköti egy szenzációs gyilkosság. Az áldozat, akire egy mezőn találnak rá, egy Jessica Tartinck nevű fiatal túrázó, aki azzal tört borsot a helyi földbirtokosok orra alá, hogy ragaszkodott a rég feledésbe merült szolgalmi utak használati jogához. Agatha lelkében ismét feltámad a szerelem lehetőségébe vetett remény, amikor bevonja a nyomozásba a vonakodó Jamest. Bőven akad követnivaló szál, mivel a földbirtokosokon kívül Jessica túrázó társai is mind elkövethették a gyilkosságot.
Ismét elszaladt az idő és lepergett az a 92 oldal. A könyv számomra ismét tízből csak nyolcas. Erre az az indok hogy önmagában a nyomozás csak klisé kabaré volt egy rég várt esemény köré és szembe állította a reálisabb gondolat világot és egy őrültét.
Itt szeretném megjegyezni hogy az őrült karaktere nagyon jól össze van hozva a könyv kaliberének megfelelően. Ez a személy tartja a sztorit ott ahol van. Ha ő gyengébbnek lenne megalkotva a könyv ezen része a nagyon megalázó ötös szintre esne vissza. Ami már nálam a nem olvasom végig szintet súrolja. Na de megvan és ez a lényeg.
Zavart még az a tudat a végén hogy az írónő elsietett bizonyos lényeges eseményeket. Sőt e miatt a sietős hozzáállás miatt a végén lezajló irreális hiszti engem taszított. Olyan ellenérzést váltott ki ami azt ismételgeti bennem hogy 'EZT MIÉRT KELLETT ÍGY ELBASZNI?'
Jó tudom kaphat még értelmet a dolog de nem repesek ha most így vissza gondolok a részre. Túl sok volt az unszimpatikus karakter. Sőt a humor sem játszott túl nagy szerepet. Nekem ez a szó jut eszembe róla: KESERŰSÉG!!!
Bocsánat hogy ismét vitrioltól habzik a szám de ha nem mondom ki akkor lehet belefulladok.
Fontos azért hogy szeretem a könyvsorozatot és mindenkit buzdítok hogy olvassa el. De ebben is mint mindenben akadnak hullámvölgyek.
Remélem érdekesnek találjátok ezt a bejegyzést. Mindenkinek kellemes olvasgatást kívánok. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése