Van Gogh pipacsai

Hogyan is jött az ötlet?

• Nagyon szeretem Van Goghot. Minden képe olyan érzéseket kelt bennem hogy ő értette azt ami minden ember szívében lezajlik és festményekké komponálta ezeket az érzéseket.
• Sőt a pipacs is a kedvenc virágom. A végtelen szabadságot és szépséget látom benne. Egy kedves barátom azt mondta hogy "a lelked egy pipacsos rét". Ez az érzés nem változott pedig jó pár év eltelt azóta.
• Ha mondanom kéne egy helyet ahol háborítatlan boldogság és szeretet venne körül az egy napsütötte pipacsos rét lenne ami közepén üldögélhetek. A tömény idill. :)

Nektek mi az az idilli hely ahol minden tökéletes? Hol van az a hely ahova eltűntök néhány pillanatra fejben mikor össze gyűlnek felettetek a viharfelhők? Írjátok meg kommentben! :)

Mutatnék pár idézetet Van Goghtól hátha más is megszereti ezt a magányos művészt.

"Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget."

"Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt."

"Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem."

"Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket."

"Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég, és soha nem jön senki, hogy melegedjék annál."

"Ha hallasz belül egy hangot, ami azt súgja: "nem tudsz festeni!", akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul."

"Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van."