Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei II. – A Rudnay-gyilkosságok vélemény

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

Mostanság erőszakkal beleszuszakoltam az időmbe az olvasást és kifejezetten vádlóan nézek magamra eddigi tunyaságomért és felelőtlenségemért... Mivel a könyv amit úgymond halogattam fantasztikus volt! Újabb gyöngyszem Böszörményi Gyula tollából.
Azt hittem hogy nem lehet a Leányrablás Budapesten című könyvét felülmúlni... Tévedtem. Ez annyira jól sikerült neki a második részben hogy már ahogy ezt a feljegyzést írom a következő könyv itt lapul mellettem várva hogy még ma nekifogjak.
Ismét egy rendkívül korhű irományt láthattam ami nagy boldogsága kicsi szívemnek. A benne lévő ismeretlen szavak kezdetben még furák voltak ekkora mennyiségben ám a vége fele rájöttem.... Az ilyen jellegű tömény és intenzív nyelvezetváltás nagymértékű alkalmazkodásra késztet ami szerintem szókincs javulást eredményez. :)
Átfutott az agyamon hogy tesztelem idős nagyapám memóriáját\korosztálya nyelvezetét hogy ő miket ismer az adott kifejezésekből. Kíváncsi leszek. :)
Viszont a könyvre vissza térve kiszámítható volt ugyan a vége ennek is. Ám egy ilyen művet nem feltétlenül azért olvas az ember mert a nagy titkokra fáj a foga. Jobban az atmoszféra ami ilyenkor körülvesz az embert az igazán motiváló.
Szeretem szeretem éééés szeretem! :D