Böszörményi Gyula Gergő és a bűbájketrec (Gergő-regények 2.) vélemény
Ismét egy fantasztikus kalandon vagyunk túl a Gergős olvasmánnyal. Nem is kertelek azonnal neki fogok! Ez a könyv a lehető legjobb és legváratlanabb véget érte számomra. De nem abban az értelemben hogy: "Boldog a jó, ha a rossz meglakol, boldog az Ördög, övé a Pokol boldogok a méhek, mer' övék a méz, boldog a rendszer, mer' övé a pénz..." Inkább az a fajta végtanulság lélekbúvárlattal amit nem minden könyv mer kimondani. Általában egy egyetemes jóról és rosszról hallunk ami hatalmi harcba torkollik. Itt nem. Nincs boss harc se semmi ilyesmi. Megismerjük sorban mind az érzelmileg sérült karakterek motivációját és inkább elgondolkodunk és önvizsgálatot tartunk. Vagy esetleg vissza emlékszünk a kamaszkorra. Ami megmutatja számomra hogy minden egyes karakteri félrecsúszás és jellemi hiba fellelhető egy kamasz de még a fiatal felnőttek életében is. Néha Gergőt nem is úgy tekintem mint a főhőst aki egy egyéni individuum hanem összesítve a kamasz lelkület\életérzés összegy...